Máté Péter - Most élsz
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Hasonló mintával mint az előző hajpánt virágja, csak egy sorral kevesebb szirom van rajta, így ez a kis virág 7 cm átmérőjű. Hajcsatot, varrtam, ragasztottam rá. Elsősorban kisgyerekre, babákra gondoltam, de romantikus felnőttek is a hajukba, ruhájukra tűzhetik.
Hát nem egy iparművész alkotások, de nem is ez volt a cél. Két elmenő kedves kolléganőnek egy kis ajándék, ami rám emlékezteti őket.
A kulcstartó egy kislányruhából készült egyébként Bardócz Éva után szabadon.
Ritának pedig egy "tigrismintás" kitűzőt készítettem emlékül. Talán tudja is használni, tudom hogy szereti a párducmintát. :-) (én is.)
Sajnos a fénykép nem adja vissza a középső gyöngy klassz csillogását. Hát ezt még majd szintén gyakorlom.
A bokrok leveleit mintha csipkemintával körbehorgolták volna, gyönyörű egyenletes mintával:
Apukám felszerelte saját maga készítette madáretetőjét a kertben:
Nagyon pöpec kis házikó:
Faládákból, dobozokból készült.
Egy kis búza és napraforgómag. Ennyit igazán megtehetünk kis barátainkért.
