Selejtezés / Elengedés – Volume 2.

Nálam nem csak ruhákat kell selejtezni, hanem a kézműves alapanyagaimat is. Jelenleg ezek több helyet foglalnak, mint a hordható ruháim. Komolyan.

Itt is szembe kellett néznem a ténnyel, hogy olyan mennyiségű készletem van, amit ha mind fel akarok dolgozni, akkor főállásban kellene csinálnom, és legalább 3 évig. Ez sem egyfelvonásos történet lesz, de már elegem van a dobozokból, a dobozokban tárolt "majd" tervekből. Élni kell. Most.

A könnyebbik végén kezdtem a rendrakást, van 3 horgolt pulóverem, a feketét pontosan 20 éve!!!!!!!!!!!!!!! készítettem. Ezen a pulóveren tanultam meg a horgolást mintával. Hordtam párszor suliba, azóta a szekrényben áll. 20 éve!!!! Nos, mi is az értelme, hogy még 20 évig ott álljon? Semmi. Digitalizáltam. Lefényképeztem, emléknek ennyi is elég. A pulóver hordhatatlan, meleg, nehéz és nem szép…  De ugye ki nem dobjuk, szóval határidőt szabtam magamnak, hogy esténként ennek a 3 kinőtt és (sosem hordott) pulóver lebontásával foglalkozzak. (mi más egyéb dolgom lenne? :-) ). Már vannak terveim a fonalával, de majd csak a nagy rendrakás/selejtezés után.

A sárga és a zöld pulóvert soha senki nem hordta. Ők is több mint 15 éve állnak a szekrényben, hogy milyen szép… Elég az értelmetlen dolgokból.

  

A sárga pulóvert sikerült lebontanom, bár jó része ment a kukába, mert nem tudtam visszafejteni, csak 2 dvd-re való maradt:

Ezt a kék pulóvert is visszabontottam. Közel 10 éve áll így félbehagyottan. Azóta már több méretet is híztam, most gyerekpulóvernek tűnik, másrészt előröl kellene kezdenem a kötés tanulását, azóta se volt a kezembe, azt se tudom a minta honnan volt, csak folyamatosan rakosgattam hogy „majd befejezem” . Lehetetlen és értelmetlen. 2 perc alatt lefejtettem. Igen most alapanyag lett, amiből bármi készülhet. De már nem nyomaszt félbehagyott projektként.

A szekrényből száműzött pólóanyagú ruhákat sem tudtam természetesen kidobni. Mivel rengeteg mintám el van mentve pólóhorgolásból, és egy kis szőnyeget pár éve már készítettem. Szóval felszabdalásra kerültek pár óra alatt. Szekrényben már nincsenek hordhatatlan ruhaként, viszont alapanyagok lettek, melyek sajnos ugyanúgy helyet foglalnak: Még gondolkodom mi legyen belőlük, szőnyeget szerettem volna ismét, nagyon szeretem a régit is, jó érzés mezítláb a puha szőnyegre lépni, viszont most nagyon sok a fehér szín, lehet hogy ebből szőnyeg nem lenne praktikus. Kosáron gondolkodom, de sem szükségem nincs rá se helyem. Valami ötlet?

Selejtezés / Elengedés – Volume 1.

A szekrény tele van ruhákkal, mégis csak ugyanazt a pár ruhát hordom, nem férek el a lakásban kell a hely..

Sok mindent elrakok (elraktam), hogy majd belefogyok, vagy csak nosztalgiából vagy majd átalakítom… Végeredmény: használatlan dolgokkal telezsúfolt szekrény, kupi, helyhiány, átláthatatlan szekrény…

A napokban egy „segítőm” (fb: Csakramantra) ajánlotta, hogy a szerelem területet erősítsem a lakásban, akkor esett le pánikszerűen, hogy a legtöbb heverő, hasztalan, régi dolog, azaz a legzsúfoltabb legrumlisabb szekrényem a lakás szerelem területén áll. Ez, és a nagy meleg, ami a lakásban tartózkodásra kényszerített: cselekvésre ösztönzött. A szerelmi életem úgyanúgy áll és vár valami szépre, jóra, mint a nem hordott, átalakításra váró ruhák, illetve a rengeteg ezeréves, kopott, idejétmúlt, kinőtt ruhák, mint ahogy a szerelmi életem sem áll másból mint régi emlékek felidézéséből. Szóval csináljunk helyet az újnak!

Másrészt elegem van a saját „majd” szónoklásomból. Be kell ismernem, hogy nem fér bele minden az életembe, amit szeretnék. Nem lehet minden 10 éve elrakott ruhát átalakítani, hasznosítani, tehát ELENGEDÉS.

Csak egy polcán a szekrénynek, amin felsőrészeket tároltam, találtam 20 azaz 20 db pólóanyagú szarságot, amit már azért nem hordok, mert kinyúlt, kifakult, kibolyhosodott (de majd itthon jó lesz) vagy reklámpólók, céges T-shirt-ök, amiket sosem veszek fel, még itthonra sem. Másrészt a „ha lenne párom felvenném? „ - érzésbe belegondolva a válasz határozott NEM.

Találtam még kb. 25db ruhát, ami S/M méretű, hát én már ezer éve L/XL vagyok, szembe kell néznem a ténnyel és a 78 kilómmal, hogy nem leszek már 52 még ha ledobom a szükséges 10 kilómat is.. Szóval rózsaszín miniszoknya stb… Nincs szívem a szép jó minőségű ruhákat a ruhakonténerbe dobni, ahol ki tudja mi lesz vele, és türelmem sincs napokig fényképezgetni majd feltölteni őket a netre, aztán levelezgetni, hogy mi hány cm és talán el sem viszik a nagy részét, amíg szintén áll a dolog. Szóval eszembe jutott egy kedves ismerősöm, akinek a méret passzol, megkérem nézze át, és a többi sajna megy a konténerbe… Elengedés, elengedés… Tudom hogy csak az értelmetlen, felesleges dolgokat engedem el…

És még így is maradt jópár ruha, amit át kell alakítani és akkor megígérem magamnak, hogy hordom. Remélem, hamarosan beszámolhatok az átalakításokról.

Csak tönkrement farmerből 7db! vár arra, hogy valami másként újjászülessen:

 hát ezért nincs hely a szekrényemben.

Most ezen a polcon, tényleg csak az maradt, ami hordható:

 

Azért jutott pár darab a konténerbe is, táskákkal amiket szintén soha de soha nem fogok használni.

Komolyan mondom megkönnyebbülés, pedig még sok van hátra….

Új öv, régi csattal

Úgy emlékszem ez az egyszerű gumis öv még anyué volt, ki tudja már hány éves.. a gumi teljsen elengedett, kicseréltem egyszerű fehérre a "ne dobd ki, újítsd fel" jegyében.